Álom az álomban

Fordítók: Kosztolányi Dezső | Radó György

Vedd még e csókot, édesem!
Mostan megyek, elbúcsuzom
És ez legyen a búcsuszóm:
Igazat mondtál énnekem,
Bús álom az én életem:
Eltűnt reményem csillaga,
Mindegy, nappal vagy éjszaka,
Való volt-e, vagy látomány,
Ma már mi sem maradt nyomán.
Minden, mi van e bús világon,
Álomba ködlő furcsa álom.

Állok viharzó part előtt,
A tengerár lihegve bőg.
Kezemben emlékek, romok,
Arany fövény, arany homok. -
Nézem, hogy hullanak ezek
A könnyü, semmi porszemek
És könnyezek - és könnyezek!
Ó Istenem! bárhogy fogom,
A porba hull lágy homlokom!
Ó Istenem! nem menekül
Egy szem se a vizek elül?
Hát minden-minden e világon
Álomba ködlő furcsa álom?

Kosztolányi Dezső fordítása

Homlokod megcsókolom,
S most, hogy tőled búcsúzom
Engedd bevallanom:
Jól sejted, hogy énnekem
Csak álom volt az életem.
Mégis, tán egy éjszakán
Vagy napon, mint látomány
A remény ha útra kel,
Nem a több múlott-e el?
Látni vagy látszani: semmi más,
Mint álombéli álmodás.

Körülöttem rivalg
A hullámverte part.
Amit felmarkolok:
Aranyszemcsés homok.
Kevés - de hogy' pereg!
Ujjaim közt csepereg
S én sírva szenvedek!
Mért nem lehet vajon
Végképp megtartanom?
Óh ég! hát por se' marad
Mit el nem nyelne a hab?
Hát látni vagy látszani: semmi más,
Mint álombéli álmodás?

Radó György fordítása

<<< Versek főoldala