<<< Versek főoldala


Egyedül / Külön



Fordítók:   Radó György (Egyedül) | Tellér Gyula (Külön) | Németh Dezső (Egyedül)



Mindig, már mint apró gyermek
Más voltam, mint más e szemek
Másként láttak - más szenvedély
Tüzében égett ez a vér.
Más forrásból fakadt a bánat
Énbennem; más hangokra támadt
Csapongó kedv az én szivemben
És mindig egyedül szerettem.
Viharzó éltem hajnalán
Akkortájt bukkant fel talán,
Jó s rossz mélyéből tört elő
E titkos, bénitó erő:
Szurdokból vagy hegypatakból,
Fennen rőtlő szirtfalakból,
Míg az őszi napkorong
Mindent színaranyba vont -
Míg sujtó istennyila
Mellettem suhant tova -
Menny dörgött, zúgtak szelek,
És egy furcsa felleget
(Tiszta-kék égbolt delén)
Zord démonnak láttam én.


Radó György fordítása



Gyerekkoromtól fogva nem
Olyan vagyok, mint más. Szemem
Nem úgy lát, nem közös kutak
Habja bennem az indulat.
Nem közös forrásból ered
Bánatom. Gyújtva szívemet
Más fokra izzik örömöm.
S ha szeretek: azt is külön.
Ott - gyerekkoromban - a vad
Élet hajnalán: ott fakadt
Ez a varázs - a jó s hamis
Mélyekből -, mely kötöz ma is:
Forrásból lett, gyors patakból,
Sziklahegyen rőt falakból,
Napból, mely lekörözött
Őszi aranyfény között,
Villámból az ég alatt,
Amint elszállt, elszaladt,
Dörejből, vihar ha forrt,
S fellegből, mely olyan volt
(Bár kéklettek az egek)
Szemre, mint egy szörnyeteg.


Tellér Gyula fordítása



Gyerekkoromból egy óra
Nem olyan, mint másnak volna,
Nem tűnt fel, mit másnál láttam
Szenvedélyem tavaszában.
Abból a forrásból nincsen
Bánatból fakasztott kincsem,
Szívem hangja csak úgy örül,
Ha szerethetek egyedül.
A gyerekkori hajnalom
Viharos életből tudom,
Mélysége a jó és a rossz,
Számomra is titokzatos:
A zuhatag vagy a forrás,
A hegyormon vörös sziklás,
A körém forgó kerek nap,
Őszi árnyban az aranyak,
Cikk-cakk villámok az égen,
Repülnek velem már régen.
És mennydörgős vihar torkán,
Egy kavargó felhő formán
(Bár a többi égbolt kék volt)
Úgy láttam egy ördög trónolt.


Németh Dezső fordítása



<<< Versek főoldala