Lee Annácska / Annabella

Lee Annácska / Annabella / Lee Annabell

Fordítók: Babits Mihály (Lee Annácska) | Radó György (Annabella) | Németh Dezső (Lee Annabell)

Sok-sok hosszú esztendeje már
Tengerpart bús mezején
Élt egy kis lány - ismerhetitek
Lee Annácska nevén
S csak azzal a gondolattal élt,
Hogy szeret s szeretem én.

Gyermek volt s gyermek voltam én
Lee Annácska meg én.
De szerelmünk több volt mint szerelem
Tengerpart bús mezején -
Irigyeltek még az angyalok is
Fenn a felhők tetején.

S ez lett oka, hogy, sok éve már,
Tengerpart bús mezején
Felhők közül jött egy csunya szél
S meghült Annácska, szegény;
S elvitték úri rokonai
S egyedül maradtam én:
Koporsóba csukták el őt
Tengerpart bús mezején.

Irigyeltek az égi angyalok,
Hogy boldogabb ő meg én,
Az lett oka (mind jól tudjuk ezt
Tengerpart bús mezején),
Hogy jött felhőből éjjel a szél
S meghült s meghalt szegény.

De szerelmünk több volt, mint soké,
Ki nagyobb, mint ő meg én,
Okosabb, mint ő meg én
S sem az angyalok a felhők felett,
Sem az ördögök tenger fenekén
Nem tehetik, hogy szívtől a szív,
Elváljunk, ő meg én.

Mert ha kel a hold, nekem álmokat hord,
Annácska küldi felém;
S csillag ha ragyog, már véle vagyok.
Annácska szemét lesem én;
S igy az éj idején veled éldelek én,
Jegyesem, szivem élete, szép kicsikém,
Melletted a sír fenekén,
Tengerpart bús mezején.

Babits Mihály fordítása

Egyszer volt, hol nem volt, sok-sok év előtt,
    Túl az óperencián
Egy leányka élt - ismerted őt;
    Annabella, drága leány -
S e leánynak a fény az volt, hogy én
    Szeretem s ő vár reám.

Két gyermeki lény, a leányka meg én,
    Túl az óperencián...
De nem is szeretet, ahogy ő szeretett,
    S én őt, a drága leányt,
Hogy a mennybeli szent szeráfok is
    Irigyen néztek reánk.

Ezért s így volt a sok év előtt,
  Túl az óperencián:
Felhőben kél, fúj a szél s meghül
  Annabella, a szép leány.
És jött a sok fényes rokon
  És nem hederítve reám,
Bezárta egy kriptába őt
  Túl az óperencián.

Félig sem oly áldott angyalok
  Irígykedtek reánk -
Igen! így volt (nincs aki nem tudná
  Túl az óperencián):
Felhőben kél s fuj az éji szél -
  Meghűl s belehal az a lány.

De szivünk szeretett s nem is úgy szeretett,
  Mint más, korosabb fiu-lány -
  Mint más, okosabb fiu-lány -
S nincs angyal az ég magas íve felett,
  Tengerber démoni árny,
Mely a kettőnk lelkét tépheti szét...
  Annabella, drága leány!

Ha a hold sugarát lesem, ott suhan át
  Annabella, a drága leány;
Ha a csillag igéz, csak az ő szeme néz...
  Annabella, drága leány!
S ha az éjszaka jön, odavár epedőn
Az az édes - édes, az éltem, a nőm -
  Le a sírba a drága leány,
  Túl a zord óperencián.

Radó György fordítása

Sok-sok éve egy királyságban
történt, tengerhez közel,
Ott élt egy lány, kiről tudni kell,
Hogy ő volt Lee Annabell -
S a lány gondolata egyre az,
Hogy szeret s szeretnem kell.

Volt két gyerek egy királyságban
A tengerparthoz közel,
Szeretve szerettük mi egymást -
Én és ő, Lee Annabell -
A sok szárnyas angyal az égen
is bennünket irigyel.

Volt oka rég egy királyságban
A tengerparthoz közel,
Rút szél hozott egy felhőt, s meghűlt
Gyönyörűm, Lee Annabell;
Úri rokonok jöttek érte,
S tőlem messze ásták el;
Sírba zárták egy királyságban
A tengerparthoz közel.

Irigy angyalok félig sem olyan
Boldogok, mint ő és én -
Igen! - Volt ok, (a királyságban
Tudják a tenger ölén)
Szél és felhő jött éjjel, meghűlt
S meghalt Annabell szegény.

Szerelmünk erős szerelem volt,
Ő több mint mi, ha ölel -
Bölcsebb, mint mi, ha ölel -
Sem az angyalok fönt a mennyben,
Sem a tengermély ördögeivel,
Nem bonthatja szét lelkünk sosem,
Gyönyörűm, Lee Annabell.

Nem a holdfénye, álmok tüneménye
Vagy nekem szép Annabell.
Több csillag se kel, de a szemeid érzem
Ragyogni szép Annabell.
Sok éji-árban, melléd a sírba fekszem
Kicsi asszonyom, én életem - kedvesem.
Sírod szemben a tengerrel,
S a tenger rólunk énekel.

Németh Dezső fordítása

<<< Versek főoldala