Dics-ének

                I

E gyász-ige olvasat, ó, milyen?
    Ez ünnepélyre a dal?
A legdrágább e rekviem;
    Holt, bár volt oly fiatal!

                II

Barátai nézik, sújtva
    Maguk, ravatalán.
Sírnak. - Gyalázat, búra
    Külön így egy gyönyörű leány!

                III

Gazdag volt - s így imádták.
    Volt büszke - s megvetett.
A kórt, mely gyötrőn rászállt,
    Szeretik! S hogy odaveszett.

                IV

S mit emlegetnek? "Hímzett
    Szemfedőjét!" Legott
Úgy érzem, hamis ez az ének,
    Sírva - belé! - fakadok -

                V

Vagy hogy dalom, ó, fájdalom,
    Méltatlan lesz csak méltó -
Úgy gyászolom - s vele gyászolom,
    Hogy élete így sem szép s jó.

                VI

De mindegy. Ő - s a Reménnyel! -
    Ellibbent. Kárhozat!
Siratom dúlt szenvedéllyel -
    A menyasszonyomat.

                VII

Halott ő! Illat fellegén
    Hever itt, a semmié lett.
A halál időzgrt szemén,
Míg haján csillan az élet.

                VIII

A koporsót, mely sírverem,
    Máris - megzengve dallal,
Oldalt s fenn gyötrötten verem,
    Vergődöm a nyugodt halottal.

                IX

Haltál szép élted júniusán -
    S mégsem volt szép e halál:
S volt e halál nem túl korán;
    S tusán! - nem elnyugovál.

                X

Földnek gyötrelmeitől
    Szakítva élted s vágyad -
Már veled tündököl,
    Mit nem érhet gyalázat!

                XI

Ezért, ez éjszakán,
    Gyász-dal ne kísérjen Téged;
Hogy menekültél, talán:
    Ezé, s Tiéd, e dics-ének.

Tandori Dezső fordítása

<<< Versek főoldala