Nászballada / Menyegzői ballada

Fordítók: Kálnoky László (Nászballada) | Mészöly Dezső (Nászballada) | Tandori Dezső (Menyegzői ballada) | Németh Dezső (Esküvői ballada)

Selyemruhám fehér,
Gyűrű van az ujjamon,
Főmön virágfüzér,
Nyakékem kincset ér,
S boldog vagyok nagyon.

Az eskünél szívem rohant;
Férjem szava tette vajon?
Mert úgy csengett e hang,
Mint holtért ha kong a harang,
S így szólt, ki a völgyben alant,
Harcban a földre zuhant,
És boldog most nagyon.

Ő védőn átkarolt már,
Csókolta sápadt homlokom,
Sírkertnek tűnt fel az oltár,
A lelkem messzire volt már,
Elormie-nál, a holtnál,
És a sóhaj neki szólt már:
"Boldog vagyok nagyon!"

S hitem bár összezúzva,
A frigy megáldatott,
S szívem bár összezúzva,
Ragyog ujjamra húzva
A gyűrű, mely tanúja,
Hogy mily boldog vagyok!

Uram, hintsd rám napodnak
Fényét, hiszen álmodom!
Lelkemről űzd el a rosszat,
Hogy fájón fel ne zokogjak,
S - mátkája egy halottnak -
Boldog legyek nagyon.

Kálnoky László fordítása

Ujjamra húzva a gyűrű,
hajamba fűzve a csokrok,
kösöntyüm ^[1] drága művű,
ruháim selyme sűrű -
hogy is ne volnék boldog?

S az uram boldog velem együtt...
De hogy első esküje szólott,
kebelem titkon belerendült;
halotti harang szava csendült,
s fülembe a holt szava zendült,
ki a síkon a harcokon eltünt -
s immáron örökre boldog.

De uram folytatta becézve
és szórta szememre a csókt...
Pilláimat álom igézte,
röpitett el a síri vidékre
s a holt D'Elormi-t idézve,
neki suttogtam megigézve:
"Ó, most vagyok igazán boldog!"

Elszálltak a szavak, a röpkék,
de az eskü örökre szólott,
s ha százszor is esküt törnék,
s habár a szivem beletörnék,
már ujjamon itt az emlék,
és hirdeti, hogy ki a boldog -
itt csillog-villog az emlék -
Ki mondja, hogy nem vagyok boldog?
Csak ébrednék valahára!
Azóta is alva bolyongok.
Jaj, én a szerelmes mátka,
megreszketek alva-járva,
hogy hátha, hátha, hátha
a boldogult lelke se boldog.

Mészöly Dezső fordítása

A gyűrű ujjamon,
    Koszorú ékesít,
Hóselymem hordhatom,
Gyémántok egy vagyon -
    Itt lennék boldog, itt.

És férjem, hogy szeret:
    Suttogta eskü szavait -
S éreztem dúlni keblemet;
Lélekharangok csengenek!
És ő beszél, aki ott elesett,
Már boldogok körén lehet:
    S én lennék boldog - itt.

Suttogott, hogy segítsen,
    Lehelte csókjait,
De az oltárt, nagy Isten,
Temetőkertnek hittem,
Szólt lelkem, messze innen,,
Holt D'Elormie-mnek híven:
    "Itt vagyok boldog, itt!"

És ezzel - vége is lett.
    Már semmi nem segít:
Hordozzak, törve, szívet,
Öljem, ki voltam, a hívet,
Gyűrű lett tanúja a nőnek,
    Hogy nászán boldog, itt!

Kérlek, nagy ég, megébressz:
    Tudnám, álmom - melyik?
Lelkemmel végre végezz,
Mert hogy mi végre még ez,
Hogy hol lesz és kié lesz
    Hol az, hogy boldog, itt.

Tandori Dezső fordítása

Jegygyűrűs a kezem,
Koszorús a homlokom;
Drágaköves s selyem
Most szavamra mindenem,
S boldog vagyok nagyon.

Az uram szeretett engem,
Eskünkön úgy suttogott;
Éreztem nő a keblem, –
Most lélekharang cseng benn,
Hangja üzen holtan nekem:
Csatatéren, hűs völgyben
Boldogan alszik most.

De szólt, hogy megvéd engem,
S halvány arcomra csókot oszt,
Bár egy álomkép csak nekem
S ez visz egy sírkertbe engem,
Sóhajtok, és itt van velem,
Elormie-nél halt úgy hiszem,
„Oh, boldog vagyok most!”

S eskünk szava kimondva
Nászunkra áldást oszt,
S bár hitem szét van zúzva,
S szívem is szétszakadva,
De szép gyűrűm ragyogja,
Hogy boldog vagyok most!

Uram, már felébredtem!
Tudom, az álmom kifoszt!
Te felráztad a lelkem,
Nehogy az ördög lépjen, -
Nehogy holttal szívemben
Ne legyek boldog most.

Németh Dezső fordítása

[1] Nyaklánc

<<< Versek főoldala