<<< Versek főoldala


Álmok



Fordítók:   Radó György | Tellér Gyula | Vajda Endre



Vajh! álom lenne ifju életem!
Elmém szunnyadna, míg a Végtelen
Egy fényével rám nem köszönt a másnap.
Igen! hosszú álom s bár puszta gyász csak -
Jobb lenne, mintsem ébren élnie
Rideg létét annak, kinek szive,
Mióta él az édes föld felett,
Csak vágyak örvénylése volt s lehet.
De hogyha olyan volna - ez a nem-
Szünő álom - mint gyermekéletem
Sok álma volt, ha épp úgy élne bennem,
Őrültség volna felsőbb mennyben hinnem.
Mert míg Nap áradt szét a nyár egén,
Az élő fényről ábrándoztam én
S a jóságról - csapongó képzelet
Ragadta messze égő szívemet
Lakomból és lények szálltak vele
Lelkemből - óh, többet láthattam-e?

Egyszer volt... egyszer csak! - s e zord idő
Emléke bennem él - hogy egy erő
Vagy bűbáj gúzsba vert: szelet-fagyot
Lehelt az éj rám s egy képet hagyott
Agyamba vésve - vagy talán a hold
Álmomba túl hideg fénnyel hatolt
Fennkölt zenitjéről... vagy csillagok...
Volt-nincs - álmom szélvész volt, elhagyott.
Oly boldog voltam (bár álmomban) én,
Oly boldog voltam - óh, kedves mesém
Az álom! benne friss, élő szinek
Suhanva, ködhomályban küzdenek,
S ez a valót utánzó forgatag
A lázas szemnek több szépséget ad,
Több édent és szerelmet (s mind enyém!)
Mint rég az ifjú napfényes Remény!


Radó György fordítása



Bár volna örök álom életem!
S ne kelnék fel, csak majd, ha reggelem
Az öröklétnek hozza egy sugára.
Sőt! Ha e hosszú álom kínra válna,
Az is jobb volna, mint a lét rideg,
Éber világa, annak, akinek
Szíve ez édes földön csupa mély
Érzés káosza volt s lesz, míg csak él.

S ha lehetne ez örökkévalón
Sodró álom, akár gyerekkorom
Szép álmai, ha épp olyan lehetne:
Balgaság volna vágynom szebb egekbe.
Hisz örvendeztem én - míg nap tüzelt
A nyári égen - vágyakkal-betelt
Hő álmaim közt, s szívem ott maradt
Az álmok tájain - otthonomat
Messze-hagyva - oly lényekkel, kiket
Enlelkem szült, s ennél mi volna szebb?!

S egyszer volt bár - egyszer! -, azt a vad órát
Sose felejtem el; varázs karolt át,
Bűvös erő, a hűvös szél, talán
Az volt, mely rám fuvallt egy éjszakán
Lelkemen hagyva képét, vagy a hold,
Mely - delelvén - túl hűs fénnyel hatolt
Álmomba, vagy a csillag: meglehet,
S ha szellő volt is álmom, egyremegy.

Mert bár álmok közt: boldog voltam ott!
Boldog, s ezért szeretem ezt a szót:
Álom! - míg benne eleven szinek
Kuszán, ködben, árnyban tülekszenek
Valónak látszani, s e forgatag
Kábult szememnek sokkal többet ad
Mennyből, vágyból - mely mind csak az enyém! -
Mint legszebb órán az ifjú Remény.


Tellér Gyula fordítása



Óh lenne ifjúságom hosszú álom!
S lelkem ne ébredjen míg fénysugáron
El nem jön az öröklét reggele!
Igen, legyen bár bánattal tele,
Az álom annak jobb, mint a rideg
Éber valóság, aki a szivet,
Mióta lábát föld göröngye vérzi,
Mély szenvedély zűrzavarának érzi.
De bármiként van, ez a szűntelen
Tartó álom sugallta énnekem
A gyermek reményt - hadd vallom be még
Bohóságom - hogy van egy tünde ég.
mert míg a nyár azúrja fényesen
Tündöklött, édes álomképeken
Csüngtem, - sziven örökre ott maradt
A képzeletnek boltjai alatt,

Házunktól távol, - gondolatpalást
Volt rajta, mit láthattam volna mást?
Egyszer - csak egyszer - emlékét sosem
Felejtem el - valami idegen
Hatalom vagy igézet szállt le rám;
Fagyos szél zúdult át az éjszakán
Elmémben hagyva népét, vagy a hold
Hullatta havát szenderembe holt
Útján, vagy csillag - erre ki felel?

Ilyen volt álmom, - óh, hadd múljon el.
Boldog voltam, ámbár álomba' csak.
Boldog voltam - a láng szivembe csap -
Álmok! az életes képek között,
Vagy látszatukban, mely megütközött
A valósággal; ömlő ködeik
Révülete több mámorral telít, -
Szerelem, Éden, - mint az ifju fény
Hullásakor a legtüzőbb remény.


Vajda Endre fordítása



<<< Versek főoldala