<<< Versek főoldala


Eldorádó



Fordítók:   Kosztolányi Dezső | Németh Dezső



Valaha rég
Egy drága-szép
Lovag nagy útra szállott.
Ment, mendegélt,
Száz útra tért,
Kereste Eldorádót.

Azóta agg
A szép lovag,
Szivében átok, átok.
Bármerre ment,
Se fönt, se lent
Nem lelte Eldorádót.

És végtire
Lankadt szive
Egy árny eléje állott.
Szólt: "Áldalak,
Bús árny-alak,
Mutasd meg Eldorádót."

"Ott messzi túl,
A Hold kigyúl,
Az Árnyak völgye[1] vár ott.
Vágtass el, el",
Az árny felel,
"Eléred Eldorádót."


Kosztolányi Dezső fordítása



Gáláns alak
Szép víg lovag,
Árnyékban, fényben járó.
Sok úton át
Hol dala szállt
Rejtve volt Eldorádó!

Már ősz lovag,
Bátor alak,
Szíve árnyékban álló,
Kegyetlen út
Bárhova jut,
Sehol sincs Eldorádó.

Ereje fogy
Szinte lerogy:
„Te Árny, két lábon járó,
Mondd, hol a föld,
Hol arany-zöld
Fű közt áll Eldorádó!”

„Aranyat old
Hegyen a hold,
S a Völgy Árnyéka ártó.
Lovagolj el!” –
Az Árny felel:
„Ott lehet Eldorádó.”


Németh Dezső fordítása



[1] A halál árnyékának völgye. (Zsoltárok Könyve, 23:4)



<<< Versek főoldala