<<< Versek főoldala
Talány / Enigma
Fordítók: Radó György (Talány) | Tótfalusi István (Enigma)
Képfestő költők legnemesbike;
Amaz, ki vész haragját írta le;
A vonzó erkölcs-őr, kinek csodás
Írásától viszolyg a mély tudás;
Egy másik nyelv gyengéd költő-fia
(Oly nyelven értendő, mint önszava);
A bárd, kinek cseng tiltott éneke:
Korunknak büszkesége s szégyene;
Harmónia s igazság hercege,
Az antik dráma legfőbb mestere;
Egyik, kiben a képzelet kigyúlt;
Másik, kinek dalában él a múlt;
S az antik dalnok lép elő megint,
Ki hívebben fest, mint a többi mind.
Együtt e sok név oly nevet mutat,
Mely egyesíti gazdagságukat.
Radó György fordítása
Nemes név, első Allegóriában;
Kéz, mely bősz haragról írt hajdanában;
Tetsző bölcselő, kinek tiszta lapja
A tudás végső mélységét mutatja;
Gyengéd költő, a nyelve idegen
(Lágy dalt zendített a lantidegen).
Bárd, féktelen s fényes minden sora,
Magasztalta s restellte kora;
Összhang hercege, világító elme,
Tragédia ókori fejedelme;
Képzelet hatalmát festő poéta;
Ő, kinek verse messzi múltba séta;
Antik tragikus, ím még egyszer ő,
Felfogásban oly merész úttörő:
Nevük, jó rendben, oly nevet betűz ki,
Mely mindük dicsfényét magába gyűjti.
Tótfalusi István fordítása
A versben elrejtett név: Shakespeare
Az egyes sorok eredete:
1: Spenser, 2: Homérosz, 3-4: Arisztotelész, 5-6: Kallimakhosz, 7-8: Shelley, 9: Alexander Pope, 10: Euripidész, 12: Samuel Rogers, 13-14: Euripidész, 15-16: Shakespeare
<<< Versek főoldala