Esti csillag

Fordítók: Radó György | Tótfalusi István

A nyár delelőn járt,
    Az éj fele volt:
Csillag köre ködlőn
    Tört át, hol a hold
Fagyban ragyogott és
    Planéta-rabok
Közt járta a mennyet -
    Holdfény a habot.
        Néztem, hogy oly
        Hideg mosoly:
Oly dermesztő hideg;
    Mint felhő-fürt-
    Palást röpült,
S már téged néztelek,
    Est Csillaga,
    Kinek sugara
Dicső s mind kedvesebb:
    Boldog vagyok,
    Hogy ott ragyog
Az éji égkupolán,
    S e messzi tűz
    A lenti hűs
Fénynél különb csodám.

Radó György fordítása

A nyár derekán volt,
    Az éj közepén,
A csillagokból sápadt
    Fátyolként hullt a fény,
Mert ragyogóbb volt a hold
    Szolga-bolygók között,
Égen az igaz valója,
    Habon a tükrözött.
    Néztem mind tovább
    Hideg mosolyát,
Nekem hideg volt, csupa jég -
    Majd mint lepel,
    Felhő fedte el,
S akkor fordultam feléd,
    Szép esti csillag,
    Ki messze villogsz,
De fényed boldogan ég;
    Mert oly tiszta öröm,
    ha az égi körön
Látlak feltűnni ekként,
    S inkább nézem meleg,
    Távoli fényedet,
Mint itt e nagy, de hideg fényt.

Tótfalusi István fordítása

<<< Versek főoldala