<<< Versek főoldala


Anni



Fordítók:   Babits Mihály | Radó György | Németh Dezső



Hál' Isten, a válság
Elmult, tovaszéledt
A lassu betegség
A néma veszélyek -
Legyőztem a lázat,
Melynek neve "Élet".

Sajnos, tudom én,
Erőm veszitettem:
Moccanni se bírok,
Fekszem merevedten:
Sebaj, hiszen érzem,
Jobban vagyok itten;

Itten az ágyban,
Testem pihen itt már
Akárki ha lát,
Holtnak hihet itt már
Borzadva tekinthet
S holtnak hihet itt már.

Nyögés, pihegés,
Sóhaj, zokogás,
Elcsöndesedének,
S a nagy dobogás
A szívben, a szívben, a
Szörnyű dobogás!

A kórok, az undor,
A kín, a veszélyek
S a velőben az őrült
Láz: mind tovaszéledt:
A velőben a láz,
Melynek neve "Élet".

És ó! az a kínok
Kínja, a szomjnak
Kínja is elmúlt,
Az iszonyu szomjnak
Kéj naphta-folyóját
Nyaló csunya szomjnak:
Ittam a forrást,
Mely oltja e szomjat -

Ittam a forrást,
Melynek szava csittit:
Nem mélyen a földben
Folyik ez, itt, itt,
Pár lábnyi üregben
A föld alatt, itt, itt.

És senki se mondja
Nekem ostobán,
Hogy keskeny az ágyam,
Sötét a szobám:
Nem aludt jobb ágyban
Még senkise tán:
Aludni, ily ágyban
Alhatsz igazán.

Itt Tantalusz-lelkem
Nyugalma valóság:
Feledte talán vagy
Nem bánja a rózsát -
Nem bánja a mirtuszt,
Nem bánja a rózsát.

Törődik is ő már
Sok régi bajával:
Szentebb zamatokkal
Tell most, ibolyával,
Rozmarin-illattal,
Vegyest ibolyával,
Árvácskavirággal és
Szerény ibolyával.

S boldogan alszik itt
Fürödve megannyi
Álomban rólad
Te szép, te hiv Anni;
Fürteid fürdetik
S fulladoz, Anni!

Annica csókolt,
Simogatott,
Szívem a szívén
Elnyugodott,
Szivének egén
Szivem elnyugodott.

Hogy a fény kialudt, ő
Puhán betakart,
Kérvén a királynőt
S az angyali kart,
Hogy árva fejemről
Üzzék el a bajt.

És testem az ágyban oly
Nyugton hever itt már
(tudva szerelmét),
Hogy holtnak alitnál,
És testem az ágyban oly
Békén pihen itt már
(szerelme szivemben)
Hogy holtnak alitnál
Borzadva tekintenél
S holtnak alitnál.

De csillog a lelkem
Mint mind a megannyi
Csillag az egen,
Mert csillaga Anni,
Mert csillaga szerelem
Csillaga, Anni,
Szép szemed csillogó
Csillaga, Anni!


Babits Mihály fordítása



Hál' Isten! a válság -
    A veszély tovaszállt,
A hosszu betegség
    Kiélte magát -
Az a láz, mely az Élet,
    Megadta magát.

Hajh, tudom én,
    Az erőm elhagyott,
A testem elnyúlt
    És ernyedt vagyok -
De sebaj! - hiszen érzem,
    Hogy jobban vagyok.

S most fekszem az ágyban
    Olyan mozdulatlan,
Hogy mind ki reámnéz,
    Úgy látja: meghaltam -
Megijed, ki reámnéz,
    Úgy látja: meghaltam.

A sóhaj, az óh jaj,
    A nyögve-nyöszörgés
Elcsöndesedett,
    El a szörnyü dübörgés
Szívemben - a szörnyü,
    Szörnyű dübörgés.

A kór - a csömör -
    Bár kínzott nagyon,
Megszűnt ama lázzal, mely
    Őrölte agyam -
Az a láz - neve: Élet -
    Égette agyam.

És óh, az a kín is,
    Mely oly iszonyu volt,
Már csökken: a szörnyü
    Szomj, mit csak egy olt:
Átkos Gyönyör-ár,
    Hol nafta omolt -
S én ittam - olyan szomj
    Nincs, mit ez nem olt -

Ez a víz, amely úgy zsong,
    Mint dajka dalol,
Egy lábnyi üregből
    A lábam alól
Fakad fel - üregből,
    Föld kérge alól.

És óh! botorul
    Sose mondja a szád,
Hogy bús a szobám
    És szűk ez az ágy;
Az emberi fekhely
    Mind ilyen ágy -
S ahhoz, hogy aludjunk,
    Kell ilyen ágy.

Lelkem pihen, immár
    Nem emészti forróság.
Felejtve, vagy inkább
    Elejtve a rózsák -
Az egykori vágyak,
    A mirtus, a rózsák,

Lelkem lecsitultan
    Nyugszik, nem is lát-hall,
Szent illatot érez,
    Betelt ibolyával -
Lágy rozmarin'-illat
    Vegyül ibolyával,
rutával, a kedves
    Szűz ibolyával;

És boldog a lelkem,
    Füröszt megannyi
Való-szerü álom,
    Szépség, amely Anni -
Dús fürteiben
    Füröszti meg Anni.

Csókolt szeretettel
    Megölelt szendén,
Míg el nem aludtam
    Gyönyörű keblén -
Hogy e mennyben aludjam:
    Mennyei keblén.

Lámpám kialudt,
    És ő betakart,
Esdett, hogy az angyalok
    Üznék el a bajt -
Hogy az égi királynő
    Győzné le a bajt.

S most nyugszom az ágyban
    Olyan mozdulatlan
(Ismerve szerelmét),
    Hogy vélnéd: meghaltam -
És fekszem az ágyban
    Olyan megnyugodtan
(Szerelme szivemben)
    Hogy vélnéd: meghaltam -
Reszket, ki reámnéz
    S úgy sejti: meghaltam.

De a fényes egeknek
    Sincs csillaga annyi,
Mint most a szivemnek,
    Mert ottragyog Anni -
Szerelme a tűz,
    Fényt ad nekem Anni!
Szeme fénye ragyogja be
    Szívemet, Anni!


Radó György fordítása



Hála Isten! a vész,
És a válság elmúlt,
A kór, ami elnyúlt,
Mi több mint a múlt -
„Élet” nevű lázam
Legyőzve lehullt.

Tudom, sajnálom
Elvette erőmet,
És nem mozdul izmom,
Meredten lefektet:
De nincs baj, mert érzek
Pompásabb életet.

Fekszem fásult arccal
Most az ágyamon,
Az a sok tekintet
Képzeli halálom.
Indul a hálájuk:
Elhiszik halálom.

Nyöszörgés és sóhaj,
Jajgatás és nyögés
Most elcsendesült,
De rémes lüktetés
A szívemben üt, oh,
Rémes lüktetés!

Rosszullét, émelygés;
Kín, a kegyetlen –
Mi megszűnt a lázzal,
Őrjítette eszem –
A láz neve „Élet”
Elmémben égetem.

És oh! minden kínom
Szörnyű leg-rosszát
Enyhíti ijesztő
Kínjaim szomját -
Ittam folyó naftát
Kéj-átok italát –
Ittam hűs vizéből
Oltva ajkam szomját.

Csörög vízcsörgő,
Alvódal csendül.
Tavasszal kis lábnyi -
Mély földbe cserdül,
Üregbe nem messze
Föld alá cserdül.

És oh! sose mondja
Senki bolondja
Sötét a szobám,
És keskeny az ágya;
Nincs emberfia
Ki jobb ágyban hálna,
És ágyán, ha szundít
Igazibb az álma.

Fájdalmas lelkem
Itt nyájasan pihen,
Felejti a rózsát,
A mirtuszt sem üzen -
Régi tüzét bánja,
A rózsa sem üzen.

Most míg csendesen
Fekszik illatával,
És szentnek képzeli
Árvácska virággal:
Rozmaring illattal,
Kevert árvácskával,
Szánja-bánja a szép
Szerény árvácskával.

S így boldogan alszik,
Jó sokat lubickol;
Igazat álmodik
Gyönyörű Anniról -
De fürdőbe fullad
A fürtös Annitól.

Ő gyöngéden csókolt,
Szeretőn becézett;
Hulló álmom szelíd
Alvó lelkén érzett.
Mély álmaiban
Égi lelkén érzett.

Ha kialudt a fény,
Melegével védett,
Angyali imával
Elűzte a rémet.
Kérte a királynőt
Űzze el a rémet.

S fekszem nyugodtan
Most az ágyamon,
(Megértő szerelme)
Kedve a halálom –
Heverek nagyon jól
Most az ágyamon
(Szerelme keblemen)
Kedve a halálom,
Ha meglát, megreszket,
Gondolva halálom.

De a szívem fényár,
Mint az a sok csillag;
S az egész égen
Szikrákat szór Annim –
Ő izzik fényével,
Szerelemmel Annim –
Elgondolom: fényár
Szemeivel Annim –


Németh Dezső fordítása



<<< Versek főoldala