Máslat

Sötétjén mélyi árnak,
Mit maga mér csak, nem más lat -
Misztérium, mit álmodom,
Rémlik fel zsenge korom;
Mondom, ez álom terhe
Vad, látó eszme lenne,
Létezők hajdanáé,
Kiknek látványa: másé.
...Hadd múljanak felőlem,
Legyen szemem, álmom, erőtlen.
Legyen ég földi mása:
Szellemem látomása!
Ily eszmém ellenőrzöm,
Mi bűvöl, lelken, győzöm:
Fényes remény a végén,
Könnyű múltak erényén,
S világi phenésem
Sóhajjal tűnik egészen,
A többi: pusztulásra!
Így mégis: más maga mása...

Tandori Dezső fordítása

<<< Versek főoldala