<<< Versek főoldala


Ábránd / Románc



Fordítók:   Kálnoky László (Ábránd) | Radó György (Ábránd) | Tandori Dezső (Románc)



Dúdoltál, Ábránd, lankatag
Fővel, lecsukva szárnyadat,
Zöld lomb között pihenve meg,
Mely árnyas tó felett remeg,
Te tarka tollú papagáj
- Több, mint madár, meghitt barát -
Vezetted botló nyelvemet
Az ábécé betűin át,
Míg ültem a vadon füvén,
Okos szemű fiúcska, én.

Ma reszket a mennybolt, midőn
Az évek keselyűi vad
Vihart idézve szállanak;
Ábrándozásra nincs időm,
Szemem a dúlt éghez tapad.
S ha szárnyuk nem ver majd vadul,
S lelkemre lágy toll pelyhe hull,
Lantom, mely tétlenül hever,
Felcsendül, szívem dalra gyúl
S úgy érzi, bűnt követne el,
Ha nem remegne, mint a húr.


Kálnoky László fordítása



Az Ábránd álmosan, bevont
Szárnnyal gyakran merengve zsong
A rezgő, zöld lombok között,
Egy messzi, árnyas tó fölött.
Nekem sokszínü papagáj
Volt - ábécémre tanított
E legbarátkozóbb madár -
Első szómnál irányitott;
Vad erdőben hevertem én,
Nyílt szemmel látó kis legény.

Ma már örök év-keselyűk
Viharzanak, mint vad tömeg,
S a menny tőlük fent úgy remeg,
Hogy hív gondolatoknak nincs helyük,
Nézvén a zaklatott eget.
S ha lassubb szárny óra ejt
Lelkemre olykor egy pehelyt,
S kissé a rím, a muzsika
- Tiltott dolgok! - üdítenek,
Ezt szívem bűnnek érzi, ha,
A húrral együtt nem remeg.


Radó György fordítása



Románc, te bólongó, dalos,
Hogy szárnyad zárt, főd kótyagos,
Zöld levelek közt, árny-tavon,
Messzire-festve, kókadón
Derengve, képzelt s ismerős,
Becses madár - első szavam
Tőled volt, repesésre-ős!
Erdőn heverve, ajakam
Rebbent, én voltam-e, gyerek?
Tártam értő szemet.

Később, örök sas-éveken,
Hogy az ég állt, nagy magasán,
Villámlás-dörgés, végtelen:
Nem hagyta a magány
Maga-létét, boldogtalan.
S hogy szellemem a béke
Szárnyán keringve, mélybe:
Kis időn - élt: mi ríme van?
Kérdeztem, Titkok Élte?
Szívem, vétkekre nyugtalan,
Lazán csitult cserébe.


Tandori Dezső fordítása



<<< Versek főoldala