<<< Versek főoldala


Szonett a tudományhoz / Szonett - A tudományhoz



Fordítók:   Komlós Aladár (Szonett a tudományhoz) | Radó György (Szonett a tudományhoz) | Tótfalusi István (Szonett - A tudományhoz)



Tudomány, te, a vén idő szülötte,
Ha mire nézel, más lesz az, sötét.
Szárnyad a zord való, mordképü ölyv, te,
Miért fosztod ki a költő szivét?

Hogyan becsüljön téged, hogy szeressen,
Ha nem hagyod, hogy bolygva a merő
Ékköves égen, kincseket keressen?
Hisz oly bátran szállt az egekre ő!

Nem szállitottad földre Dianát[1],
Nem verted fák közül ki a driádot,[2]
Hogy költözzön egy jobb csillagra át?

Nem a habok közül a szép najádot[3],
A pázsitról a tündért s magamat
Az álmaimból nyári fák alatt?


Komlós Aladár fordítása



A vén idő hű lánya vagy, Tudás!
    Szemeddel minden másképp látható.
Zsákmányul mért költő-szivet kivánsz?
    Keselyü! Szárnyad a rideg való.
Szeresselek? s higgyem, hogy bölcs a szó,
    Mely tiltja, hogy úgy járjam az eget,
Mint kincseket böngésző utazó?
    Pedig szárnyam csapongva lebegett!
Hintójáról lelökted Dianát,
    Driád se' bujkál már - te űzted el,
Hogy jobb csillagra meneküljön át,
    Najád sem uszkál már - te vetted el,
Mint fűtől a manót, tőlem pedig
A nyár tamariszk-tövi álmait.


Radó György fordítása



Tudomány! Vén Időknek lánya vagy!
    Mindent elváltoztat szúrós szemed.
Mért téped a költő szívét, te nagy
    Kesely, ki tények szárnyain lebeg?

S ő hogy szeressen, ha nem engeded,
    Hogy kószáljon, s a gyémántokkal kivert ég
Boltjáról gyűjtögessen kincseket,
    Holott szárnyai oly bátran emelték?

Te lökted ki Dianát kocsijából,
    Erdőből hamadriádot, aki
Egy boldog csillagon lakik ma, távol,

Najádot forrásból űztél te ki,
    Pástról tündért, s belőlem álmomat,
Mit nyáron láttam a tamarind[4] alatt!


Tótfalusi István fordítása



[1] Ősi itáliai istennő, eredetileg holdistennő, majd a vadon természet, az erdők védője.
[2] A driádok, vagy más néven hamadriádok a görög mitológiában a fák védőistenei. Ugy hiszik, hogy a driádok együtt élnek, együtt halnak meg a fákkal, és hogy az, aki a fát ülteti, ápolja, különös védelmük alatt áll.
[3] Nimfa (görög)
[4] Mintegy 25 méter magas, örökzöld növény. Bele könnyű hashajtó szer; szilárd, kemény fáját a szú nem fúrja. [r]



<<< Versek főoldala