<<< Versek főoldala


Zantéhoz - szonett / Zantéhoz / Szonett - Zantéhoz



Fordítók:   Radó György (Zantéhoz - szonett) | Szabó Lőrinc (Zantéhoz) | Tótfalusi István (Szonett - Zantéhoz)



Bűvösnél bűvösebb virágról kaptad
    Neved, te szépek közt legszebb sziget![1]
Ha látom azt, hogy mid van és milyen vagy
    Hány óráról kél s míly emlékezet!
Hány elmúlt üdvről s mit mesél e hely!
    Minő reményt termt hány gondolat!
Egy lányka s óh, hány látomás, amely
    Nincs már - nincs már e zöld lejtők alatt!
Nincs már! óh jaj, e szó, e rejtelem,
    Mindent megmásít! Nincs már bűv-erőd -
Emléked sincs már; kárhozott nekem
    Azóta partod és virágmeződ,
Óh jácint-föld! Óh bíborszínű Zante!
                            "Isola d'oro! Fior di Levante!"[2]


Radó György fordítása



Szép sziget, kinek bársonynál puhább név
S a legszebb virág adta nevedet,
Milyen sugaras órák, mennyi játék
Emléke rajzik föl árnyad megett!
Mily tűnt boldogság hány jelenete!
Mily halott remény hány álma nekem!
Hány kép egy lányról, ki többé sose -
Többé sose lesz zöld lejtőiden!
Többé sose! Két bús varázsu szó
Mindent kicserél! Szép? Többé sose
Szép az emléked! Többé sose! Óh,
Átok vagy, part virágzománca, te,
Óh, jácint-sziget, bíboröblü Zante!
"Isola d'oro! Fior di Levante!"


Szabó Lőrinc fordítása



Szép sziget, mely a legszebbik virágról
    Vetted mindennél édesebb neved!
Hány emlék ébred idők távolából,
    Bennem, ki partjaidra révedek!
Hány pillanatja elhullott gyönyörnek,
    Mily elföldelt remények bús sora!
Hány látomás egy lánykáról gyötör meg,
    Ki lejtőid nem járja már soha!
Már soha! Búvös bú fészkelt e szókba,
    S mily változás! Soha már bűverőd
Nem hat rám! Átkot mondok csak azóta
    Virágzománcos partjaid előtt,
Ó jácintos sziget! Ó bíbor Zante!
    "Isola d'oro! Fior di Levante!"


Tótfalusi István fordítása



[1] Zakintosz, az Ion-szigetcsoportból.
[2] Aranysziget, Levante virága (olasz). Poe a két kifejezést Chateaubriand Itinéraire c. művéből vette kölcsön.



<<< Versek főoldala