A holtak lelkei / A holtak lelke

Fordítók: Radó György (A holtak lelkei) | Tellér Gyula (A holtak lelke)

Zord sírkő bús hangulata
Közt lelked légyen egymaga -
Órád titkát ne érintse
A nagy tömegből senkise.

Csendben marad; ez a magány
Nem egyedüllét; sok halott
Lélek, ki életed során
Eléd került - el nem hagyott
Holtan sem, és akaratát
Vetíti - légy nyugodt - reád.

Az éj - bár tiszta - zord legyen!
S amely trónol magas helyen:
A mennybeli csillag - ne égjen!
S az emberi remény fényében
Sugártalan rőt gömböket,
Úgy lássa elfáradt szemed,
Mint tüzedet meg lázadat,
Mely mindörökre rádtapad.

Most van eszméd, mit ne űzz el,
Víziód, örök-vad tűzzel -
Fűről harmat eltűnik -
Ez lelkedben nem szűnik.
Szél száll - Isten lehel - de csend
És köd ül a dombra fent,
Mély árny - mély árny - de töretlen;
Jelképben, intő jelben,
Fák lombján hogy' lengedez -
Rejtélyek rejtélye ez!

Radó György fordítása

Lelked majd egymaga marad
A sír sötét gondjainak
Óráján és senkise lesz,
Ki titkaidba beleles.

Viseld csendesen e magányt,
Mely nem egyedüllét - hiszen
Az életben melletted állt
Holtak lelke veled leszen
Holtodban, s akaratuk ott
Ismét árnyba von; légy nyugodt.

A tiszta éjszaka
Kihuny s sok csillaga
Magasló trónusáról
Nem reménysugárral világol,
De a sok fénytelen,
Rőt gömb mint gyötrelem
S láz hullik csömörödre,
S rád ég majd mindörökre.

E gondolatot el ne vesd,
E látomást ne hessegesd;
Soha el nem hagyhatod
Tűnni: mint fű a harmatot!

Isten lehe: a szél elállt,
S a köd - amely a dombra szállt,
S az árnyak, az árnyak szét nem osztják -
A tanújel és a bizonyság.
A fák közt is mily lebegő:
A rejtélyek rejtélye ő!

Tellér Gyula fordítása

<<< Versek főoldala