M-nek

                I

Ó! Földi sorsom nem bánom -
    S ha bármi föld-csekélyén!
Hogy volt évről-évre múláson,
    Bár egy szál perc hevélyén.

                II

Mit, gyötrelemre? Az elveszett
    Ha boldogabb magamnál:
Sorsom összevegyült vele,
    Bár mint múlt alak jár!

                III

Nem az, hogy áldás forrása
    Éltemnek árad könnyel;
Vagy hogy egyetlen csók, vágyra,
    Keltett sok év-özönnel:

                IV

Nem az ez. hogy húsz tavasz-virulat,
    Ahogy azonnal fonnyadt,
Havat hintene, súlyosat,
    Hogy a húrok a szíven: holtak -

                V

Sem az, hogy a fű - nőjön, múljon,
    S ha síromon, mit sírjak?
De hogy az élet: eleven holtom,
    Hölgyem, ilyet kibírjak?

Tandori Dezső fordítása

<<< Versek főoldala