Octaviához / Octaviának

Fordítók: Radó György (Octaviához) | Tótfalusi István (Octaviának)

Ha bor, barát és tréfa hív,
S a víg órán kacaj fakad,
Felejtésért hiába vív
Szivem, tudván hatalmadat -
Vágyón eped teérted.

De meg ne foszd, Octavia,
A kín írjától szívemet:
Remél s fáj - kell dobbannia
És meghasad teérted.

Radó György fordítása

Ha ész, bor együtt s pár barát,
S kacaj közt száll a könnyű óra,
Felednem nincs remény tovább,
Szívem hatalmad hódolója,
S híven feléd siet!

De, Octavia, meg ne fosszad
Szívem attól, mi kínt csitít,
A gyász reménytől, mely ha roskad,
E szív meg is reped!

Tótfalusi István fordítása

<<< Versek főoldala