<<< Versek főoldala


Egy megboldogultnak



Szeráf! Emléked most nekem
    Bűvölet-vonta messze sziget,
Valami bolydult tengeren -
Óceán-távol gyötrelem:
    Vihar maga! Bármi egek
Boltozzák. Újul szüntelen,
    S hazudtolón nevet

Mert annyi jaj s baj közt, mi vár
    Lelket, földi ösvényein,
Bús utak, ó, hol rózsa, szál,
Alig hajt, és ha...! Magányra, kár,
    Éltemnek mennyi kín;
Álmom tiéd, tisztán kitár
Édent, leszűrve áll.


Tandori Dezső fordítása



<<< Versek főoldala