<<< Versek főoldala
A folyamhoz / Egy folyamhoz / A folyóhoz [1]
Fordítók: Ferenczy Zoltán (A folyamhoz) | Kardos László (Egy folyamhoz) | Radó György (A folyóhoz)
Szép folyam! fényes, ragyogó
Vándorló vized kristálya
Olyan, mit a csodaszépség
Vagy a nyilt szív ragyogványa; -
Vagy mint az a csodás játék,
Mit tud vén Alberto lánya[2].
De fölcsillan és megremeg
Habod, ha lánykám belenéz;
S akkor kedves, bájos folyam,
Mint imádója, olyan lész;
Mert szívében éppúgy nyugszik
Képe, mint habodba' lenn
És lelket ható szemének
Sugarától - megrezzen.
Ferenczy Zoltán fordítása
Jelkép vagy, villódzó folyam!
Kristályos vándor habjaidban
Meztelen emberszív suhan,
A Szépség izzó fénye fut,
S mit vén Alberto lánya tud,
Bűvészet játszi képe villan.
De ha Kedvesem tükrödbe néz,
S csillámaid rezegni látja,
Olyan vagy, zsongó-fürge víz,
Olyan mint az, ki őt imádja:
Annak is éppen úgy lebeg
Szivén ez arc tündéri mása,
S úgy rezzenti e szép szemek
Lélekbe ásó villanása.
Kardos László fordítása
Pompás folyó, te, tiszta, nagy!
Vándor vizek kristálya!
Éppoly tüzes szépségü vagy,
S lényed - óh, sziv, mely meztelen! -
Éppoly csapongó, estelen,
Mint vén Alberto lánya;
De hogyha Ő partodra lép
És megremeg csillámod,
Miért utánzod, óh te szép
Folyó, az Őt imádót?
Mert benne is, miként tebenned,
Ott él az Ő orcája,
S remeg, ha hozzáér e lelket
Fürkésző szem sugára.
Radó György fordítása
[1] A folyam a Po folyó; szójáték Poe nevére
[2] Utalás Boccaccio Dekameronjának egyik novellájára, amelyben egy fiatal özvegy viszonozza az öreg orvos, Alberto szerelmét.
<<< Versek főoldala